Cukormentes? Hozzáadott cukrot nem tartalmaz? Vagy hibás állítás?

A CIKK MEGJELENÉSÉNEK DÁTUMA: 15.04.2023

Vizsgáljuk meg együtt a cukorral kapcsolatos, tápanyag-összetételre vonatkozó állításokat. Azt tapasztalom, hogy a szabályozás egyes pontjai nem egyértelműek és hiányosak, az ágazat nem érti őket teljesen, sőt a piacon hibás jelölések is előfordulnak.

A kérdés értékeléséhez a török élelmiszerjogot, az EU általános élelmiszerjogi szabályait, az EFSA-t, az FDA-t, a WHO-t és a Codex Alimentariust vesszük alapul.

1. rész: A „cukormentes” állítás

Először nézzük meg a török élelmiszerjog azon rendelkezését, amely meghatározza, mely élelmiszereken tüntethető fel a „cukormentes” és a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” jelölés.

A cukortartalomra vonatkozó állítások feltételei

Cukrok	Alacsony tartalom	A szilárd élelmiszer 100 g-jában a cukrok mennyisége nem haladhatja meg az 5 g-ot, vagy a folyékony élelmiszer 100 mL-ében a cukrok mennyisége nem haladhatja meg a 2,5 g-ot.
	Cukormentes	A szilárd élelmiszer 100 g-jában vagy a folyékony élelmiszer 100 mL-ében a cukrok mennyisége nem haladhatja meg a 0,5 g-ot.
	Hozzáadott cukrot nem tartalmaz	Az élelmiszer nem tartalmazhat semmilyen monoszacharidot vagy diszacharidot, illetve édesítő tulajdonsága miatt hozzáadott más élelmiszert. Ha az élelmiszerben természetes módon vannak jelen cukrok, a címkén a „TERMÉSZETES MÓDON ELŐFORDULÓ CUKROKAT TARTALMAZ” kijelentést is fel kell tüntetni.

1. megjegyzés: Az alacsony tartalomra vonatkozó állítást ebben a cikkben nem tárgyaljuk, mivel a „cukormentes” rendelkezés megértése az alacsony tartalomra vonatkozó rendelkezés megértését is lehetővé teszi.

Amint a fenti rendelkezésből látható, ahhoz, hogy egy élelmiszert „cukormentesként” lehessen meghatározni és jelölni, legfeljebb 0,5% cukrot tartalmazhat.

A rendelkezés egyértelmű, de megértéséhez meg kell néznünk a cukrok meghatározását.

Felmerülhet ugyanis a kérdés: cukroknak kell-e tekintenünk a poliolokat? Hiszen a szorbit monoszacharid, a maltit pedig diszacharid.

Pontosan ezen a ponton keletkezhetnek félreértések.

Ha például egy maltitot tartalmazó élelmiszerben 100 g-onként 0,3 g cukor van, jelölhető-e „cukormentesként”?

A kérdés megválaszolásához először a cukrok meghatározását kell megvizsgálnunk.

Ebből következően, ha egy élelmiszer 100 g-onként legfeljebb 0,5 g cukrot tartalmaz, akár természetes módon, akár a feldolgozás során hozzáadva, „cukormentesként” jelölhető.

2. megjegyzés: Törökországban egyetlen ránk vonatkozó jogszabály sem mondja ki, hogy a „cukormentes” jelölés feltétele az, hogy az adott élelmiszerhez ne adjanak cukrot.

A fenti kérdésre visszatérve: a maltitot vagy más poliolokat tartalmazó élelmiszerek „cukormentesként” jelölhetők, amennyiben teljesülnek az állítás feltételei.

2. rész: Hozzáadott cukrot nem tartalmaz

1. RÉSZ [2.1]

Térjünk át a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” állításra.

Ez az állítás összetettnek tűnik, és a szabályozás sem tisztázza teljesen.

A témával kapcsolatban négy intézmény — az EU/EFSA, az FDA, a FAO/Codex Alimentarius és a WHO — eltérően határozza meg a cukrokat.

A négy intézmény közül az FDA és a FAO/Codex Alimentarius kezeli a legszigorúbban, és tisztázza teljesen a kérdést.

Az alábbiakban a négy intézmény meghatározásainak és iránymutatásainak összefoglalói olvashatók.

A fenti meghatározások és iránymutatások teljes szövege a hivatkozások között érhető el.

Mivel most a török élelmiszerjoggal foglalkozunk, ennek alapján vizsgáljuk meg a kérdést.

A török élelmiszerjog vonatkozó rendelkezése a következőképpen szól.

A cukortartalomra vonatkozó állítások feltételei

Cukrok	Alacsony tartalom	A szilárd élelmiszer 100 g-jában a cukrok mennyisége nem haladhatja meg az 5 g-ot, vagy a folyékony élelmiszer 100 mL-ében a cukrok mennyisége nem haladhatja meg a 2,5 g-ot.
	Cukormentes	A szilárd élelmiszer 100 g-jában vagy a folyékony élelmiszer 100 mL-ében a cukrok mennyisége nem haladhatja meg a 0,5 g-ot.
	Hozzáadott cukrot nem tartalmaz	Az élelmiszer nem tartalmazhat semmilyen monoszacharidot vagy diszacharidot, illetve édesítő tulajdonsága miatt hozzáadott más élelmiszert. Ha az élelmiszerben természetes módon vannak jelen cukrok, a címkén a „TERMÉSZETES MÓDON ELŐFORDULÓ CUKROKAT TARTALMAZ” kijelentést is fel kell tüntetni.

Vizsgáljuk meg a rendelkezést részenként.

A rendelkezés szerint:

Az élelmiszer nem tartalmazhat semmilyen monoszacharidot vagy diszacharidot, illetve édesítő tulajdonsága miatt hozzáadott más élelmiszert.

Osszuk két részre a mondatot anélkül, hogy megváltoztatnánk a jelentését:

1- Az élelmiszer nem tartalmazhat semmilyen monoszacharidot vagy diszacharidot.

2- Illetve édesítő tulajdonsága miatt hozzáadott más élelmiszert.

Egyértelműnek tűnik, igaz? Nem tartalmazhat mono- vagy diszacharidot. Akkor ezt úgy kell értenünk, hogy az élelmiszer semmilyen körülmények között nem tartalmazhat mono- vagy diszacharidot? Itt azonban ellentmondás van, mert a rendelkezés második része így szól:

Ha az élelmiszerben természetes módon vannak jelen cukrok, a címkén a „TERMÉSZETES MÓDON ELŐFORDULÓ CUKROKAT TARTALMAZ” kijelentést is fel kell tüntetni.

Felmerül tehát, hogy fordítási problémáról lehet szó, ezért megnézzük a rendelkezés eredeti szövegét az uniós szabályozásban.

Az eredeti rendelkezésben a megfogalmazás egyértelmű:

1- a termék nem tartalmaz hozzáadott mono- vagy diszacharidokat

Nyilvánvaló tehát, hogy fordítási probléma áll fenn. Ebből következően nem azzal kell foglalkoznunk, hogy az élelmiszer tartalmaz-e mono- vagy diszacharidokat, hanem azzal, hogy adtak-e hozzá ilyeneket.

ÉS A POLIOLOK? RÓLUK NINCS SZÓ!

Nézzük a következő példát:

Képzeljünk el egy élelmiszert, amely természetes módon 5% cukrot tartalmaz, és amelyhez maltitot adnak. Hogyan kell ebben az esetben megfogalmazni a tápanyag-összetételre vonatkozó állítást?

Mivel az élelmiszer 5% cukrot tartalmaz, nem jelölhető „cukormentesként”.

Mivel maltitot adtak hozzá, „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” jelöléssel sem kellene ellátni, hiszen a maltit diszacharid, a szabályozás pedig ennél az állításnál tiltja a diszacharidok hozzáadását, és nem tartalmaz a poliolokat kizáró megfogalmazást.

De logikus ez?

Ha az élelmiszer cukortartalma ≤ 0,5%, maltit hozzáadása esetén alkalmazható a „cukormentes”, de nem alkalmazható a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” állítás. Tudományos indoklás nélkül ez ellentmondás. Ezért a vonatkozó rendelkezés második részében, amely a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” állítást határozza meg, ki kellene egészíteni a szöveget a poliolok kizárásával.

Vajon így kell-e gondolkodnia a szabályozást tanulmányozó gyártónak?

„A «hozzáadott cukrot nem tartalmaz» állításnál nincs szó a poliolok kizárásáról, de maga a név is azt mondja, hogy «hozzáadott cukrot nem tartalmaz», és a poliolok a cukrok meghatározásából ki vannak zárva, tehát akkor is alkalmazhatom ezt a jelölést, ha poliolt adok a termékhez.”

A jogszabályi rendelkezésnek világosnak és érthetőnek kell lennie. Az FDA* és a Codex Alimentarius világosan és érthetően fogalmazta meg ezt a kérdést**, és kimondta, hogy az említett bevitt összetevők nem lehetnek cukrok. A Török Élelmiszerkönyv vonatkozó rendelkezése azonban nem teszi egyértelművé, hogy „cukrokról beszélek”, ezért a szabályozás hatálya alá tartozók számára nem világos, hogyan járjanak el.

*Az FDA vonatkozó megfogalmazása:

A „hozzáadott cukor nélkül”, „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” vagy „cukrot nem adtak hozzá” kifejezések csak akkor használhatók, ha:

(i) A feldolgozás vagy csomagolás során nem adnak hozzá semmilyen mennyiségben a § 101.9(c)(6)(ii) szerinti cukrokat, illetve olyan más cukortartalmú összetevőt, amely funkcionálisan helyettesíti a hozzáadott cukrokat; és

(ii) A termék nem tartalmaz hozzáadott cukrokat tartalmazó összetevőt, például dzsemet, zselét vagy sűrített gyümölcslevet; és

**A Codex Alimentarius vonatkozó megfogalmazása:

(a) Az élelmiszerhez semmilyen cukrot nem adtak hozzá (példák: szacharóz, glükóz, méz, melasz, kukoricaszirup stb.);

2. RÉSZ [2.2]

Most nézzük meg a rendelkezés első részének második szakaszát.

A cukortartalomra vonatkozó állítások feltételei

Hozzáadott cukrot nem tartalmaz	Az élelmiszer nem tartalmazhat semmilyen monoszacharidot vagy diszacharidot, illetve édesítő tulajdonsága miatt hozzáadott más élelmiszert. Ha az élelmiszerben természetes módon vannak jelen cukrok, a címkén a „TERMÉSZETES MÓDON ELŐFORDULÓ CUKROKAT TARTALMAZ” kijelentést is fel kell tüntetni.

Az élelmiszer nem tartalmazhat […] édesítő tulajdonsága miatt hozzáadott más élelmiszert.

Ez a megfogalmazás valójában egyértelműnek tűnik, és úgy értelmezhető, hogy az élelmiszerhez nem szabad más élelmiszert hozzáadni annak édesítő tulajdonsága miatt.

Fel kell azonban tenni a következő kérdéseket:

Milyen módon állapítja meg a hatóság, hogy milyen céllal adtak egy összetevőt az élelmiszerhez?

Ha például egy gyártó mézet ad az általa előállított termékhez, hogyan kell azt jelölnie?

Ha a gyártó édesítés céljából ad mézet a termékhez, „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” jelöléssel látja el, majd hatósági ellenőrzésre kerül sor, milyen döntés születik?

Ha a gyártót arról tájékoztatják, hogy „a mézet édesítésre használta, ezért a «hozzáadott cukrot nem tartalmaz» jelölés jogszabályba ütközik”, ő pedig azt válaszolja, hogy „nem, a mézet kötőanyagként, töltőanyagként vagy funkcionális tulajdonságai miatt használtam”, hogyan jár el a hatóság?

A szándékot nem lehet kiolvasni az emberek gondolataiból.

A szabályozás ezen rendelkezése ezért tisztázatlannak és visszaélésre alkalmasnak tűnik.

A mézzel kapcsolatos példában leírt helyzet a gyümölcslé-koncentrátumokra és más hasonló termékekre is érvényes, amelyeket cukorhelyettesítés céljából adhatnak az élelmiszerekhez.

Vajon vannak az üzletek polcain olyan márkák, amelyek ezzel visszaélnek?

Fentebb említettük, hogy az FDA szigorúbban és egyértelműbben kezeli ezt a kérdést.

Az FDA alábbi megfogalmazásából látható, hogy a mézet és a hasonló termékeket egyértelműen cukroknak tekinti.

Az FDA meghatározása tehát egyértelműen megelőzi ezt a visszaélésre alkalmas helyzetet, amelyben a jogsértés megállapítása technikailag nem lehetséges.

Az FDA-hoz hasonlóan a Codex Alimentarius meghatározása is egyértelmű ebben a kérdésben.